A család, ahonnan jövünk: "Hogyan teremthet konfliktus helyzetet egy lágytojás?"

Annak ellenére, hogy 11 éves koromig a belvárosban éltem, soha sem volt tőlem teljesen idegen a vidéki élet, hála érte apai nagyszüleimnek, akiknek a Kis-Balaton közelében van házuk egy kisebb földdel, amin gazdálkodtak, állatot tartottak, és ennek a munkának én is - testvéreimmel együtt -  minden nyáron a szerves részét képeztük. Mégsem gondoltam volna soha, hogy ez a paraszti miliő milyen különbséget jelent majd férjem polgári, csaknem kékvérű neveltetésével szemben.

Ezzel kapcsolatban most egy számomra nagyon kedves történetet szeretnék megosztani Veletek.

Egy lágy tojás fogyasztása önmagában, ugyebár még nem jelent konfliktus helyzetet, de az, hogy hogyan fogyasztjuk, pontosabban készítjük el a lágy tojást, ...annál inkább... Most talán értetlenkedve mosolyogtok..., ma már én is ezt teszem, de jó néhány évvel ezelőtt, ha nem is vérre menő, de komoly csatát vívtam férjemmel a lágy tojás evési "szokás" közös családunkban való kialakításáról. (Az ember soha nem tudhatja, hol akad konfliktushelyzetre egy kapcsolatban...)
A férjem családjában - mint később megtudtam, polgári szokás szerint - a lágy tojást úgy készítik el, hogy egy kicsi üveg edénybe öntik bele a nyers tojást. Az edénykének üveg fedője van, amit egy fém pánttal lehet rögzíteni. Ezt a lezárt edényt beleteszik a forró vizes lábasba és megfőzik benne a tojást, majd, ha elkészült, kikanalazzák. Ezzel szemben, mi a tojást héjastul főzzük meg és tesszük bele a lágytojástartóba (a cikk végén látható a kép róla) majd kiskanállal feltörjük a héját, leszedegetjük és kikanalazzuk a tojást. Erre a köztünk lévő óriási különbségre - aminek gyökereit mindketten a családunkból hoztuk - egy erdélyi utazás során döbbentünk rá. Az esküvőnk előtt egy évvel a szüleimmel négyesben jártuk be Székelyföld egy részét. Korondon úgy gondoltam ideje beszerezni egy pár dolgot a közös háztartásunkba. Sok egyéb mellett, kiválasztottam 6 agyag tojástartót is. Férjem nézegette őket, látszólag nem tudta mire is fogjuk használni. Valamivel később - legnagyobb megdöbbenésemre - széles mosollyal köszönte meg, hogy milyen jó feleség leszek, hiszen előre gondoskodok a pálinkás poharakról is... Akkor, ott, Édesapámmal együtt mindjárt fel is avatták a tojástartókat.

Mi mindketten olyan típusú emberek vagyunk akik tíz körömmel védik azt, ami az övék. Így történt, hogy hosszas vita után csak azért tudtunk megegyezni a lágytojástartó típusában, mert "polgári" tojástartót nem kaptunk. Mondanom sem kell, hogy hiába van 6 gyönyörű korondi tojástartónk, az öt évi házasságunk alatt eddig talán kétszer ettünk lágytojást...

Ez a történet nem csak azért vált anekdotává a számunkra, mert így utólag jókat nevetünk rajta, hanem azért is, mert több dologra is rávilágított, hála Istennek, még az esküvőnk előtt (az esküvő utánra így is maradt még bőven csodálkozni, mérgelődni való). Először is arra, mennyire fontos  a helyes önismeret, önértékelés kialakítása és önmagam elfogadása ahhoz, hogy el tudjam fogadni a másikat olyannak, amilyen és el tudjam hinni, hogy ő is elfogad engem a hibáimmal, nehézségeimmel, gyengébbik oldalammal, (tojás fogyasztó szokásommal) együtt. Mert, ha a házasságunkat azzal kezdjük, hogy ezek még nem rendezett kérdések önmagunkkal kapcsolatban, akkor nagyon nehéz lesz a társunkkal való életközösség kialakítása.
Ehhez tartozik még az is, hogy el tudjam fogadni a saját családomat és a párom családját is olyannak, amilyen, a köztük lévő különbségekkel együtt, amiből a közöttünk lévő különbségek nagy része származik. Hiszen, ahogy több szempontból is említettük már, a család, ahonnan jövünk alapjaiban meghatároz minket. Ez alól nem lehet kibújni. És nem is kell. El kell fogadni, ami nem egyenlő természetesen a belenyugvással ("Ilyen vagyok, nincs mit tenni, ezt kaptam..."): fel kell ismerni  a bennünk lévő személyiségi vonások eredetét és dolgoznunk kell rajtuk, változtatva ott, ahol tudunk, és alázatosan elfogadni azt, amiben gyengébbek vagyunk.

Ha megvívtuk már magunkkal ezt az önismereti harcot, akkor a következő feladat, hogy közösen tudjuk egyeztetni a családunktól kapott lelki-, testi-, párkapcsolati örökségeinket, és ebből kialakítani a közös alapunkat. Át kell beszélnünk - előítélettől mentesen - minden beidegződött szokásunkat, (pl. ki, hogyan készíti a lágytojást), hogy felülvizsgáljuk alkalmasak lesznek- e egy közös alap kialakítására, amire utána építeni tudunk, vagy csak sérteni fogják a másikat, és gátolni fognak bennünket az együttélésben.
Ennek az alapnak a kialakítása bizony nem fog sikerülni addig, amíg önmagunkkal hadilábon állunk - addig túl sok az előítélet bennünk, sok lehet az önsajnálat és ezek egyike sem jó tanácsadó, ha a másik elfogadása a feladatunk.

Minden kapcsolatnak vannak ilyen "lágytojás-konfliktusai", és ennél nagyobbak is, de egyik sem megoldhatatlan, ha biztos az alap.
Akkor sem érdemes azonban csüggedni, ha ennek kialakítása az esküvő előtt nem sikerült, soha sincs késő elkezdeni!!!

                                                          

   "Polgári" lágy tojás tartó 

                                      

     "Ősz lágy tojás tartója"